Az a megtiszteltetés jutott nekem, hogy saját magam kell dicsőítsem a 2007-ben elért és a végére már heroikusnak mondható küzdelemben való helytállásomért. Azt hiszem nem is tehetném ezt másképp, mint ahogyan a nagyok szokták mikor átveszik a legnagyobb elismerést:

  Köszönöm a lehetőséget, hogy memérettethettem. Köszönöm, hogy jó társaim voltatok ebben. Köszönöm a pszihológusomnak, hogy meggyógyított a sok elszenvedett bad beat után és azt is hogy néha magam is oszthattam ezekből. Köszönöm édesanyámnak aki lehetővé tett engem, a manageremnek (Derrick), aki mindig támogat illetve köszönöm rajongóimnak, akik nélkül, mit sem ért volna az egész.
 Az utolsó körökben talán azért is lehetett esélyünk a felcsövelésre, mert Barni spori nagyon híjján volt, mind a lapoknak, mind a szerencsének. A döntőben is megvívtuk csatáinkat és kivételesen a szerencse mellettem volt. Grat mindenkinek és kívánom, hogy a mostani idényben még többen csatázhassunk (az addigra már biztos megszerzett) várdorkupáért.
 Rivelkill mentes szép tournát mindenkinek.